Gloria Butler
[You must be registered and logged in to see this image.]
Születési hely és idő: Los Angeles 1993. május 5. Becenév: Ria
Csoport: Törtető
Titulus: miss willful
Play by: Lana Del Rey
Kinézet: Eredetileg hosszú, hullámo barna hajam van, melyhez aranybarna szempár párosul. Vékony átlagos testalkat, középmagassággal iééeszkedve.Nem mondanám, hogy divat mániás vagyok, mert nem, és szeretem a saját stylusomat hangsúlyozni, de nyilván nem szandál zokniban tipegek a városban. Gondolom ez érthető, szóval szeretem az elegáns ruhát, ugyan akkor szerintem mindenkinek vannak napjai, amikor jobban megbecsül egy kényelmes melegítőt, vagy farmert, mint egy ruhát. A csuklómra van egy violinkulcs tetoválva, ugyan is az éneklés a mindenem, illetve a láb fejemen van egy idézet arabul, amit természetesen senki nem tud elolvasni, s ennek a jelentését csak a nagyon közeli emberek ismerik. Szóval szeretek nem mindennapi ruhákat felvenni, és nem érdekel, hogy másoknak tetszik vagy nem, szerintem nekem kell hordanom és nem nekik.
Jellem: Mosolygós , viszonylag életvidám lánynak tartom magam. Kicsit akaratos, de ez vonza magával azt is hogy céltudatos vagyok. Nem szeretem, ha valaki hisztizik körülöttem, és a nagyképűséget is messziről kerülöm. Nem nagyon hat meg mások véleménye, mindenki más egyéniség, nincsenek egyforma emberek, és aki ezt nem érti meg az vessen magára. Nem mondanám hogy túl optimista lennék, de azt se, hogy pesszimista, maradjunk annyiban, hogy általában reálisan látom a dolgokat. Sajnos elég makacs a természete, ragaszkodok a saját igazamhoz, még ha nem is nekem van igazam. Ettől függetlenül nyitok az emberek felé, és a közeledéseket se utasítom el, csak a jellememet el kell fogadni, és én is igyekszik tolerálni a többi egyéniséget, még ha nehezemre is esik. Sok galibát okoz, hogy ami a szívemen, az a számon, de ha ez bajba sodor, könnyedén kivágom magam a helyzetből. Szóval a beszélőkémmel sincsen kifejezetten semmi probléma. Karakán egyéniségnek tartom magam, de néha ez nem úgy sül ahogy én azt el tervezem.
Előtörténet: ’ 93-ban születtem átlagos körülmények között. Nem voltunk se gazdagok, se szegények. Egyke gyerek vagyok, talán innen is adódhat, ez a fene nagy akaratosság. Sose kellett senkivel közösködnöm, osztozkodnom. Világ életemben tudtam mit akarok, zenélni.Jó tanuló voltam ( na nem eminens diák ) és már 7 éves korom óta énekelek. A jellememhez képest elég jó kislány voltam. Sose keveredtem bajba, nem csináltam hülyeségeket, egészen addig amíg… amíg három évvel ezelőtt apa karambolozott. Mondanom se kell nem ő volt a hibás. Világéletemben nagyon apás voltam, és én voltam apának a szemefénye, de akkor valami eltört, valami elmúlt, valami elveszett. Hirtelen drogokhoz nyúltam, ittam ( 16évesen ) , ami már én is belátom nagyon nagy hülyeség volt, de akkor talán ez tűnt megoldásnak. Hónapokig kómában volt, de nem tudták visszahozni. Akkor a tánc volt a mentsváram, abba menekültem, ott próbáltam megnyugvást találni, aztán észhez tértem, és rájöttem, hogy talán anyunak szüksége lenne rám, hiszen tulajdonképpen én maradtam meg neki. Ezek után sose volt egyszerű életem. Tavaly anyának infarktusa volt, szerencsére nem halt meg , de sajnos mindennapi gondozásra szorul. Mivel én ennek nem tudok eleget tenni beadtam, egy gondozóházba. Igen ám, csak az meg nem olcsó mulatság, és tulajdonképpen, csak az én keresetem van. Sok gondolkodás után megtaláltam az aranyközép utat, amiben az álmaimat se kell fel adni, és anyára is gondja van valakinek. Így igyekszem az iskolában a legjobb eredményeimet hozni, és emellett modellkeddek, ami egész jól keres, de mindennap meg kell látogatnom, talán ez segít neki az épülésben. Szóval ezek után még erősebb lettem, erősebbnek kell lennem, de néha már én se tudom tovább tartani magam. A drogot le is tettem, nem hiszem hogy ez a megoldás, és hogy ezzel bármivel is többet tudnék nyújtani az életben. Sőt. A cigizés meg marad, tudom nem indok, hogy így vezetem le az ideget, de valamiben meg is kell halni. Nehezen nyílok meg, ennek nyílván való okai vannak, de szerencsére a közvetlenségem továbbra is megmaradt. Véleményem szerint viszonylag vezéregyéniség vagyok, de nem szeretem ha valaki rám tapad, vagy erősen követ. Mindenkinek meg kell tanulnia a saját életét élni, és ehhez a felismeréshez általában rögös út vezet. A zenére visszatérve, imádok énekelni, legfőképpen azért mert ott kiadhatok mindent ami bennem van, könnyebben kitudom fejezni néha az érzéseimet, mint egy beszélgetés által. Elég anyáskodó típus vagyok, ez talán adódik abból, hogy tulajdonképpen magamra vagyok utalva, de az is közbejátszhat,hogy világéletemben szerettem volna egy kistestvért, de ez nem valósult meg. A jövőre nézve természetesen szeretnék tanulni, de se az éneklést, se a modellkedést nem vagyok hajlandó emiatt elhanyagolni, mivel tudom hogy mindkettőben jó vagyok, és még talán el is érhetek valamit.Vezért egyéniségnek tartom magam, és eléggé anyáskodó típus is vagyok. Ez lehet előny is, de néha hátránynak tartom, mivel mindenkinek meg kell tanulni a saját életét élni, ami nem könnyű, de én se szeretem ha valaki beleszól,hogy mit, és hogyan csináljak.