Régóta nem láttam a barátnőmet, éppen ezért bízok benne annyira, hogy otthon van. Direkt korán jövök, hogy meg tudjam őt lepni, meg hát ilyenkor még biztosan nem jött el otthonról. [You must be registered and logged in to see this link.] választottam a mai napra, hiszen nem akartam én semmi különöset csinálni, csak egy kis traccspartyra vágytam. Örülök neki, hogy vége van a nyár végi hajtásnak, bár ez Melanie-nak biztosan nem túl jó hír, hisz neki meg elkezdődött a suli. Igaz, hogy nekem mindegy, hogy milyen évszak van, de néha az is, hogy milyen nap, mert ugyanúgy lehet fotózásom, bemutatóm hétfőn, mint szombaton. De ez a szakma ilyen, ezt választottam, ezt szeretem, ezt kell csináljam. Örülök neki persze, hogy ennyire elfoglalt vagyok, hisz nincsen egy unalmas perc sem az életemben, de néha jól jönnek ezek a napok is, amikor az ember csak nyugiba leülhet beszélgetni a barátnőjével.
Mivel nem készültem semmi extrára, így nem is hoztam magammal semmit. Persze a legfontosabbak azért ott lapulnak a táskámban, de amire igazán szükségem van, az a telefonom, és persze pénz, hiszen taxival érkeztem meg. Amint megállt az ismerős ház előtt a sofőr egyből fordult hátra a jussáért. Ezt azért nem szoktam meg, hisz ettől kissé olyan érzésem van, mintha a csávó félne, hogy hirtelen kiugrok a kocsiból, és elszalad. Na nem mintha el tudnék futni egy kocsi elől, de mindegy is. Oda nyomok a kezébe egy húszast, mert hát sajnos ennyire drága volt az út, de hát istenem. Jobb mintha busszal meg gyalog kellett volna jöjjek.
Kiszállván a légkondicionált kocsiból kissé megcsap a meleg. Ez egy pillanatra meg is szédít, de azért persze nincsen bajom. Becsaptam magam mögött a kocsi ajtaját ezzel is jelezve, hogy nem igazán voltam elégedett a taxival, aki szinte egyből el is húzott. Nem értem, hogy miért nem volt kedvesebb, hiszen akkor még egy kis borravaló is ütötte volna a markát, plusz ő vihetett volna haza is, ami újabb jó kis bevétel lenne neki, de hát ő tudja. Én ezen gyorsan túlteszem magam, meg hát nem is fogok ilyesmin gondolkozni. Aki hülye, az szenvedjen. Pár lépéssel a kapunál találom magam, ahol egyből a csengő felé nyúlok. Meg is nyomom azt, és szinte egyből hallom is az ismerős csengést, melyet már annyira megszoktam, és mely annyira hiányzott már. Ez szinte zene a füleimnek, nem úgy, mint a telefonom csengőhangja. A menedzserem hív, ami nem is meglepő. Felveszem, mert egyrészt még nem is látok mozgolódást, másrészt meg őt csak nem nyomhatom ki. Gyorsan elhadarja Sam, hogy mi is a helyzet, hogy be kellene menjek egy interjúra. Máskor, más helyzetben erre igent mondanék, de most nem. A mai nap nem olyan. Most egyszerűen csak megmondom neki, hogy tetesse át holnapra, vagy máskorra, de én ma nem megyek. Ez egy csajos nap, és eszerint is fogok ma élni. Nem zavarhat meg senki, és semmi.
Mivel nem készültem semmi extrára, így nem is hoztam magammal semmit. Persze a legfontosabbak azért ott lapulnak a táskámban, de amire igazán szükségem van, az a telefonom, és persze pénz, hiszen taxival érkeztem meg. Amint megállt az ismerős ház előtt a sofőr egyből fordult hátra a jussáért. Ezt azért nem szoktam meg, hisz ettől kissé olyan érzésem van, mintha a csávó félne, hogy hirtelen kiugrok a kocsiból, és elszalad. Na nem mintha el tudnék futni egy kocsi elől, de mindegy is. Oda nyomok a kezébe egy húszast, mert hát sajnos ennyire drága volt az út, de hát istenem. Jobb mintha busszal meg gyalog kellett volna jöjjek.
Kiszállván a légkondicionált kocsiból kissé megcsap a meleg. Ez egy pillanatra meg is szédít, de azért persze nincsen bajom. Becsaptam magam mögött a kocsi ajtaját ezzel is jelezve, hogy nem igazán voltam elégedett a taxival, aki szinte egyből el is húzott. Nem értem, hogy miért nem volt kedvesebb, hiszen akkor még egy kis borravaló is ütötte volna a markát, plusz ő vihetett volna haza is, ami újabb jó kis bevétel lenne neki, de hát ő tudja. Én ezen gyorsan túlteszem magam, meg hát nem is fogok ilyesmin gondolkozni. Aki hülye, az szenvedjen. Pár lépéssel a kapunál találom magam, ahol egyből a csengő felé nyúlok. Meg is nyomom azt, és szinte egyből hallom is az ismerős csengést, melyet már annyira megszoktam, és mely annyira hiányzott már. Ez szinte zene a füleimnek, nem úgy, mint a telefonom csengőhangja. A menedzserem hív, ami nem is meglepő. Felveszem, mert egyrészt még nem is látok mozgolódást, másrészt meg őt csak nem nyomhatom ki. Gyorsan elhadarja Sam, hogy mi is a helyzet, hogy be kellene menjek egy interjúra. Máskor, más helyzetben erre igent mondanék, de most nem. A mai nap nem olyan. Most egyszerűen csak megmondom neki, hogy tetesse át holnapra, vagy máskorra, de én ma nem megyek. Ez egy csajos nap, és eszerint is fogok ma élni. Nem zavarhat meg senki, és semmi.