Első félév:
szept. 1. - Évnyitó bál
okt. 31. - Halloween party
nov. 24-28. -Borostyán hét
dec. 13-14. - Washingtoni kirándulás
jan. 7-19. - Iskolák közti foci bajnokság
Egy szép nap arra, hogy költsem apu pénzét a kedvenc plázámban. Nem is tudom mit kéne ma vennem, nem is nagyon van kedvem plázázni csak azért mégis hétvége van, meg kell adni a hangulatot. Nagy nehezen felkeltem az ágyból. rá néztem az órára de még csak 9 óra volt és hiába akartam vissza aludni valahogy nem engedte az ágy, hogy benne maradjak, majdnem hogy kilökött. Bementem a fürdőbe letusoltam gyorsan és felvettem a mai napra kijelölt ruhámat. Lementem a konyhába, apu már ott ült és egy újságot olvasott. Köszöntem neki és levettem az akasztóról a kocsikulcsom és kint beültem, a kocsimba. Gyors smink igazítás és indultam is. Amint odaértem gyors léptekkel mentem a plázába, ami nekem igazi felszabadulás volt. Az első bolt amit meg akartam tekinteni hosszasan, az egy fehérnemű bolt volt. Soha nem tudni mikor kivel akad össze az ember. Megvettem vagy három pár alsóneműt és tovább mentem. Már vagy egy órája vásároltam és öt zacskó díszelgett manikűrözött kezeimben. Azt mondtam elég, leültem egy kávézóba és rendeltem egy kávét. Lassan megittam és végig néztem mai szerzeményeimet. Miközben a ma vásárolt ruhákat néztem megpillantottam egy ismerős arcot a suliból. A lány a szőke hajával és kék szemével kitűnt a vásárlók tömegéből. Mégsem ismertem meg. Nem tudtam volna megmondani a nevét. De tudtam, hogy láttam az iskolában. Kifizettem a kávémat és odasétáltam mellé. -Szia! Beverly vagyok! - mondtam mosolyogva. Nem tudom miért jöttem ide hozzá, nem akartam és beszélgetni vele csak egyszerűen ide tévedtem. Hihetetlen, hogy milyen jó színész vagyok, nem akartam, hogy első látásra elítéljen talán csak azért. Egészen kedves voltam. Meglepően kedves.
Végre elérkezett a hétvége, így kialudhattam magam. Hétközben nem igazán van időm pihenni, bár már számtalanszor eldöntöttem, változtatni fogok ezen és igenis beiktatok egy kis pihenést, de eddig még nem sikerült. Azért ma sem sikerült sokáig aludnom, kilenckor már felébredtem, de még egy kicsit az ágyban maradva nekiálltam olvasni a könyvet, amit tegnap kölcsönöztem ki a könyvtárból. Végül úgy döntöttem, elég a punnyadásból, így felkeltem, lezuhanyoztam, majd nekiálltam ruhát keresni. Ma különlegesen jó kedvem van, nem tudom miért, ezért eldöntöttem, ma igazán csinos leszek. Felkaptam hát egy virágmintás toppot, barna nadrággal és egy magassarkú cipővel. Nem sűrűn hordok magassarkút, de most valahogy kedvem van hozzá, és hát meg kell adni a módját, ha az ember a plázába készül. Végül ebben az [You must be registered and logged in to see this link.] indultam el, majd megérkezvén rögtön a kávézó felé vettem az irányt, ugyanis még mindig nem sikerült teljesen felébrednem, itt az ideje egy kis koffein löketnek. Meg is rendeltem egy kapucsínót, majd leültem egy, a kávézó közepén lévő asztalhoz, ahonnan tökéletesen látom a vásárló tömeget, majd csak néztem őket, egészen addig, amíg meg nem érkezett a kávém. A kávéval együtt azonban jött egy meglepetés is, egy ismerős lány, valószínűleg a suliban láttam már, de beszélni még soha nem beszéltünk, na nem mintha nagyon bánnám. De ha már egyszer bemutatkozott, megeresztek felé egy kedves mosolyt, majd viszonzom. -Szia! Hilary. -Mondom nemes egyszerűséggel, majd a velem szemben lévő helyre mutatok, ha esetleg leülne, miközben én megpróbálok belekortyolni a tűzforró italomba. -Mi járatban erre? -Próbálok kedves lenni, bár általában nem foglalkozom azzal, hogy az emberek épp melyik csoporthoz tartoznak, Beverlyről rögtön lerí, hogy egy vérbeli cicababa.. le sem tagadhatná.
A lányt tuti, hogy a suliból ismerem és biztos vagyok benne, hogy nem ami csoportunkban mozog, hisz ismerném, ha menő vagy népszerű lenne. Valami lerobbant ki lúzer lehet, vagy csak egyszerűen egyszerű. Nem tudnám beosztani őt sehova az öltözködése viszonylag jó, de azért lenne mit csiszolnia rajta. De nem ítélkezek elsőre. MA valahogy kedves akartam lenni, de ez ritka dolog nálam. Soha nem vagyok kedves egy nem magam fajtához. Nem szeretek lealacsonyodni senkihez. Vágtam egy grimaszt majd válaszoltam neki. - Elköltöm a pénzem, mondjuk azt elég nehéz lenne. - mondtam, mint egy sznob. Láttam ahogy végig mér és megakadt a szeme, a szatyraimon és én is a kezére pillantottam, de a keze üres volt, nem volt benne semmilyen szerzemény. Hogy jöhet valaki a plázába anélkül, hogy vásárolna valamit? - Milyen üres a kezed. - jegyeztem meg halkan. Nem éreztem a gúnyt a hangomban, de láttam Hilary arcán, hogy nagyon magára vette, vagy furán hangozhatott a mondta. - Egy iskolába járunk nem? - kérdeztem, mintha nem tudnám, pedig nagyon is tudtam, hogy egy és ugyanazon az iskola tanulói vagyunk. - Ha már megkérdezted én is megteszem, te mit keresel a plázában? - kérdeztem udvariasan, és láttam a lányt, hogy ezt nem vette rossz nézve a kérdést.
Nem igazán foglalkozom a lánnyal, nem zavar, hogy itt van, de akkor sem bánkódnék, ha lelépne, nekem teljesen mindegy. Viszont az lassan sikerül leszűrnöm, nem leszünk épp legjobb barinők, de azért annyira nem szörnyű, lehetne sokkal rosszabb is. Épp ezen morfondírozom, mikor válaszol a kérdésemre. Hát most már nem vagyok benne teljesen biztos, hogy lehetne rosszabb, egy elég sznob csajszival van dolgom. Végül figyelmen kívül hagyom a válaszát és egy nagyot kortyolok a most már tökéletes kapucsínómból. Mikor aztán a kezemre terelődik a téma, elmosolyodom. -Ó, igen. Első utam ide vezetett, még nem sikerült teljesen felébrednem. -Mondom cseppet sem magyarázkodó hangon, inkább afféle megjegyzésként, hiszen ez az igazság, ha elhiszi, elhiszi, ha nem, nem, én aztán nem fogok magyarázkodni, nem szokásom. Következő kérdésén kicsit meglepődök. Az igaz, hogy én most már nagyjából bekategorizáltam őt, de engem nem sok ember ismer, legalább is azokból a körökből, sosem számítottam népszerűnek. -Igen, azt hiszem. Hollywood Hills. -Nem mondom végig a suli teljes nevét, úgyis rájön, ha oda jár, márpedig ha nem csal az arcmemóriám, oda jár. -Unatkoztam, aztán gondoltam beugrom egy kicsit. -Mondom mosolyogva, bár még most sem tudom pontosan, mit is fogok csinálni itt, lehet megnézek egy filmet, vagy esetleg beugrom egy jó kis könyvesboltba, még nem tudom. -És miket vettél? -Pillantok a csomagjaira, hátha elmondja miket sikerült beszereznie, ha pedig nem, akkor sem foglalkozom vele, inkább nagyot kortyolok az italomból.
Na szép engem soha senki nem vesz ennyire félvállról, mint ez a kis csaj, de ma reggel megfogadtam, hogy rendes leszek legalábbis csak azt álmodtam, hogy egy nap nagyon kedves voltam mindenkihez. Nem árt azt is kipróbálni. Soha nem késő megjavulni, de za én esetemben erről szó sem volt. Csak a mai nap folyamán adom meg azt a tiszteletet az embereknek, hogy kedves vagyok. - Ja, én is oda járok. - mondtam monotonon, ahogy általában szoktam beszélni, ha valamit meguntam. De még annyira nem unatkozok, azért csodálkoztam, hogy máris ilyen lett a hangsúlyom. Lehet, hogy csak az álmosság beszélt belőlem. - Hát elég sok mindent vettem. Fehérneműt, egy csomó ruhát, amik közül valamelyik nem is tetszik. - elővettem egy tengerkék felsőt, ami illet a lány szeméhez, de ahogy megnéztem a felsőt akkor már nem volt kedvem betenni a szekrényeim közé. - Nézd ez megy a szemedhez. - jegyeztem meg és széthajtogattam, a pólót és a lány felé fordítva megnéztem, hogy állna neki. Nem rossz. Egy fekete csőnadrággal, a csajszi egy igazi bombázó lehetne. - Tervezel vásárolni valamit vagy csak frissítőt vettél és plázán kívüli terveid vannak? - kérdeztem érdeklődve. Úgy ahogy soha nem szoktam. Engem nem érdekelnek az átlag emberek hétköznapjai. Engem csak a hírességek érdekelnek, a magam fajta gazdagok és a barátnőim. Tőle mégis megkérdeztem. Mi lehet ebben a csajban. Valahogy zavar., hogy nem alázkodik meg, vagy valami. De nem hinném csak egyszerűen zavar, hogy nem figyel rám és csak az asztalon lévő italával van elfoglalva.
Azt hittem, a lány nem fogja sokáig bírni, hogy nem körülötte forog a világ és keres más társaságot, de mégsem így történt, még mindig itt van, és velem beszélget, csak tudnám miért. Bár már kezd kissé monoton hangon beszélni, talán még meg is fog sértődni, de azt nem szeretném. Sosem szerettem megbántani az embereket, és azt sem, ha haragudtak rám. -Értem. És amikor megvetted, még tetszett? -Értetlenkedek, hiszen én mindig megfontolom, mit veszek meg és mit nem, bár lehet, hogy neki a pénz egyáltalán nem számít és azért vesz meg mindent, ami csak megtetszik neki. Mikor aztán kihajtogatja előttem azt a pólót, elmosolyodok. Tényleg nagyon jó lenne, tetszik a színe, meg úgy az egész póló. -De jó, ez nagyon jól néz ki. Hol lehet ilyet venni? -Kérdem, remélve,hogy nem annyira drága, hiszen én azért nem tehetem meg, hogy borzasztóan drága ruhákat vegyek. -Gondoltam,hogy körülnézek, hátha találok jó cuccokat, főleg, hogy most vannak a leárazások, aztán utána még nem tudom. Te mára már végeztél? -Kérdem, most már tényleg érdekel. Talán valóban tud rendes is lenni és nem csak megjátssza? Régebben úgy voltam vele, hogy a cicababák mind hisztis libák, de lassan elfogadtam őket, most meg lehet, hogy kezdek jóban lenni velük? De azért soha nem akarok olyan lenni, mint ők. Persze, érdekel a külsőm, de csak, mint egy normál embert, nem ülök hetente a szépségszalonokban.. és nem is akarok.
Lehet, hogy nem is olyan furcsa ez a lány amilyennek hittem. Soha nem voltam jó ember ismerő, ahogy ezt a képességemet most sem csillogtattam meg. EZ a lány hirtelen kedves lett vagy mi. - Tetszett a színe és mikor felpróbáltam akkor nem volt vele semmi bajom. De most nem tetszik. - kicsit elgondolkoztam, hogy vajon miért vettem meg a felsőt, de sok időt nem szántam rá, hogy érdekeljen, hogy miért vettem meg. - Tudod mit valószínűleg csak porosodna a szekrényemben, mert kizárt, hogy én ezt felvegyem. Ha gondolod neked adom.[/b] - mondtam. Nem volt kedvem megtartani, és úgyis odaadnám valakinek. - Persze, ha nem szeretnéd elfogadni akkor nem kell, csak neked nagyon jól állna. - mosolyogtam és átnyújtattam a zacskót majd letettem az asztalra. [b]- Nekem még kedvem lenne egy kicsit vásárolgatni, csak kicsit leültem pihenni, mert már lejártam a lábamat. Ki tudja, mit találok még. Ki hallott már leárazásról. Az olcsó ruhák nem olyan divatosak, mint a legjobb márkásak. Tuti nem fogok olcsó ruhát venni soha. Most, hogy kipihentem magam már nem bánném ha újra útnak indulnék és belevetnénk magunkat a pláza csodáiba.
Kezd egész rendes lenni a csaj, nem is olyan, mint a többi cicababa, legalább is viselkedésre nem. Okés, hogy ő is gazdag és vásárlásmániás, de legalább nem annyira bunkó, mint a többiek, ami azért határozottan egy jó pont. Mindig is utáltam az önző, elkényeztetett, hisztis cicababákat és a hozzájuk tartozó totál bunkó és faragatlan macsókat is, és valahogy úgy érzem, ez nem is igazán fog változni, hacsak be nem bizonyítják, hogy tudnak normálisan is viselkedni, legalább néha-néha. Miközben ezen morfondírozok, belekortyolok a kapucsínómba, mely már kezd kihűlni, jelezvén, hogy lassan ideje továbbállnom. Mikor aztán lerakja elém a szatyrot a pólóval, széles mosoly jelenik meg az arcomon, ugyanis akkor nem kell megvennem, megkaptam ajándékba. -Ó, köszönöm. Tényleg nagyon tetszik, és ha szerinted még jól is áll, akkor tökéletes. -Mondom még mindig mosolyogva, majd ismét nagyot kortyolok a lassan kihűlő italomból. -Én is lassan rászánom magam és megyek egy kört, ha gondolod esetleg mehetünk együtt. -Magam is meglepődök, hogy ez az én számból hangzott el, hiszen nem igazán vágytam soha arra, hogy egy vérbeli cicababával vásárolgassak, de úgy látszik, egyszer ennek is elérkezik az ideje, minden esetre, ő egy fokkal normálisabb a többieknél, talán még jóban is leszünk... esetleg. Mindenesetre ha beleegyezik a közös vásárlásba, megiszom a maradék italomat, majd felpattanok és már indulhatunk is.
Minek maradjon nálam úgyis csak porosodna, így legalább jó gazdához kerül. Gondoltam magamban, hogy ez a lány megváltozott a beszélgetésünk alatt. Legalábbis nagyon úgy érzem. Kicsit közeledett hozzám, vagy nem is tudom, hogy mondják. Nyitott felém, igen nyitott. Na szép egyszer vagyok kedves szép kislány máris újabb barátot szerzek. Lehet, hogy néha ki kéne bújnom a burkomból és megnyílni a világ felé, ahogyan ma is tettem. - A szemedhez megy, és egy fekete csőnadrággal egy topánkával vagy egy magassarkúval nagyon jól nézne ki az összeállítás. - adtam a tippet most szerzett barátosnémnak. Megfogtam a szatyraim fülét és felpattantam már jól felmelegített helyemről. - Akkor mire várunk indulás! - mondtam határozottan és vártam Hilary reakcióját. Általában egyedül vásároltam vagy a legjobb barátnőimmel, de inkább a magányos verzió az én reszortom. De soha nem késő elkezdeni valami újat és furát.
Eléggé meglepődtem, amikor Beverly végül tényleg nekem adta a felsőt, azt hittem, csak ugrat. Be kell vallanom, eddig nagyon rossz véleménnyel voltam a cicababákról, de kezdem úgy érezni, néha, némelyikük tud kedves is lenni a maga módján, ami még egy kicsit új nekem. -Öhm, köszönöm. Akkor ideje venni hozzá egy jó gatyát. -Mondom mosolyogva, bár azt még mindig nem tudom, végül velem jön-e vagy pedig egyedül kell vásárolgatnom. Ám hamarosan erre is megkapom a választ, amikor felpattan a helyéről és összeszedi a cuccait. Én is hasonlóan teszek, egy gyors mozdulattal visszafuvarozom a poharam a pulthoz, majd felkapva a cuccaim elindulok a kijárat felé. -És most merre? -Nézek körül, na nem mintha nem ismerném a plázát, csak hátha van a lánynak valami konkrét úti célja, mert nekem még nincs, és akkor amíg odaérünk eldönthetném. -Jut eszembe, te miket akarsz venni? Mert nekem elkelne egy-két fülbevaló meg karkötő, szóval útba ejthetnénk egy ékszerboltot is. -Jegyzem meg, bár nem épp svarovski kristállyal kirakottakat akarok venni, csak valami egyszerűbb, nem túl drága darabokat, valami divatosat.
Azt hiszem benne van egy kis közös vásárolgatásba, nem nagyon ellenezte sőt. A felső határozottan tetszett neki, aminek örültem, de mindek is kell ilyen jó szívűnek lennem? Csak ma az leszek csak ma és soha máskor. Akármilyen kedves velem valaki én nem leszek az. Nem akarok lealacsonyodni az átlagos emberekhez, hisz én egy milliárdos üdvöske vagyok, akinek kiskora óta mindene megvan. Ki akar itt adományozni, mint most én. Senki. De most előjött a nagyon mélyen megbújt kedvességem, de kár, hogy nagyon kifogyóan van, már nem sokáig húzza, de a mai napot még talán kibírja. - Jó, hogy mondod az ékszereket. Nem sokára egy fotózásom lesz és arra veszek egy-két szép darabot. Amúgy abban az üzletben nagyon jó gatyák vannak. - mutattam rá az előttünk lévő boltra. - Mellette kettővel pedig ott is van a kirakatban a megfelelő gatya. - mosolyogva megragadtam a lány kezét és az ékszerekhez vezettem. Míg ő az olcsóbb ékeket vette szemügyre én gyorsan rátértem a méregdrága részlegre. Nagyon szép csecsebecsék voltak itt. Ez régen törzs helyem volt de mostanában csak kapom az ékszereket, nem kell venne. Hol apu llep meg egyel, hol valami szponzor. De hát ilyen egy fotómodell élete vagy mi. - Nézd ez hogy állna nekem? - tettem a nyakamhoz egy kristállyal díszített arany nyakláncot. Hilary egy ideig nézte a darabot a nyakamba és annyit mondott, hogy jól. Na ezzel ki vagyok segítve, de legalább tudom, hogy meg vehetem, mert ha jól áll akkor már baj nem lehet. Amúgy meg nekem szinte majdnem minden tökéletesen áll, így nem aggódok. Odamentem a pénztárhoz kifizettem a nyakláncot és útközben találtam két gyűrűt azokat is kifizettem és Hilary mellé mentem. Ő még nagyban nézegette a fülbevalókat és tanácstalanul állt, hogy melyik is legyen a szerencsés darab amelyik a fülében ékeskedhet valamelyik nap.