A teámba mélyedve fortyogok még egy sort, mert tényleg az ilyesmitől tudok kiakadni, de nagyon. Lehet, hogy Beverly ezt elviseli, sőt már-már el is várja, de én nem vagyok ő. Jól is néznék ki. Igazából semmi bajom a csajjal, mert tényleg jó fej, csak más körökben mozgunk, talán pont ezért nincs is vele semmi bajom, hisz ki az, aki szeret osztozni?
Sok ismerős arc van itt, akiket jelenleg nemes egyszerűséggel ignorálok, mert nos, valljuk be nem valami fényes a hangulatom. Viszont a tea finom, ennek legalább örülök. Közben küldök egy sms-t anyunak is, hogy még nem otthon vagyok, és megnyugtatom, hogy semmi gáz, csak felhúztam magam, és már kapcsolom is ki a telóm. Ritka pillanatok egyike, mikor nem tudnak ezen elérni, mert én ugye nem akarom. Hallom ahogy nyílik az ajtó, de nem nézek fel, hisz hol érdekel engem, kik járnak ide, ha valamit akarnak, általában úgyis odajönnek hozzám, sőt még akkor is, ha semmit nem akarnak. Na ez az, amit nem tudok megérteni. Kinézek az ablakon, és látom, hogy Jake még mindig itt van, holott megmondtam neki, hogy ha akar menjen és csináljon, amit szeretne. Az a pasi őrült, vagy csak túl lelkiismeretesen végzi a munkáját.
Hirtelen hallok egy hangot, de már elég jól ismerem ahhoz, hogy simán meg tudjam állapítani, kié, így csak mosolyogva nézek fel rá.
- Oh, akkor mégis csak maradunk a magázódásnál?
Kérdem poénkodva, mintha a világon semmi bajom nem lenne, mert voltaképp tényleg nincs, csak bolhát csinálok az elefántból... vagy fordítva? Á, kit érdekel.
- Ez esetben csak nyugodtan, uram.
Bököm oda a végére, és fejemmel a szemközti székre mutatok, mintha nem lenne egyértelmű, hol van szabad hely, na de mindegy.
- Mi szél hozta?
Tényleg nem tudom elképzelni, miért pont idejött, a tanárok nem szoktak idejárkálni, mármint.... én eddig egyet se láttam, az fix.