to sweet melanie;;
A fehér a tisztaság színe meg minden hasonló, amit bemagyaráznak nekünk ezzel kapcsolatban. Ha jobban belegondolok ebbe az egészbe… Kérem, mikor lenne bármiféle logika abban, hogy érzéseket tulajdonítsunk mondjuk egy színnek? Az csak egy dolog, aminek a felismeréséért egy érzékszervünk felel, mint ahogyan ezer másik dologért. A látás meg még csak nem is a legfontosabb. Én azt sem hiszem el, hogy valaki boldog lehet attól, hogy lát valakit. Nem attól lesz boldog, hogy látja, hanem hogy tudja, hogy ott van az illető. Az meg ugye nem ugyanaz. Viszont megint olyan hülyeségeken gondolkozom, aminek köze sincs ahhoz, ami legelőször felmerült bennem. Nem akartam én túl sokat agyalni azon, hogy mi értelme volt mindent fehérre festeni.
- Ha már felcsendült a megismerés szó, ha emlékezetem nem csal, nem mutatkoztam be neked – próbáltam nem túl idióta arckifejezést varázsolni magamra, miközben megpróbáltam az emlékeim között bármi használhatót keresni. Szerintem mondanom sem kell, hogy nem jártam sikerrel. – És nem is fogok, azt hiszem.
Utáltam azt, amikor az emberek nevek alapján azonosították egymást. Kell valami, ami alapján megkülönböztetjük egymást, de ezek csak szavak. Üres betűk egymás után, nem pedig azok, amik vagyunk.
- Drágaság, lehet, hogy nem vagyok valami okos fiú, de azért nekem is gyanús, ha valaki azt állítja, hogy itt akarja eltölteni unalmas perceit – éreztem, ahogyan lassan egy visszafogottnak a legkevésbé sem mondható mosoly mászott fel az arcomra. – Mármint, ez ugyanolyan mintha valaki azt mondaná, hogy szórakozásból lemegy Oprah maratont tartani egy pincében, miközben almáspitén él. Az konkrétan embert öl. Nem mintha próbáltam volna… - vállat vontam, és valami bennem azt sugallta, hogy még nyugodtan beszélhetek. – Te meg speciel túl szép vagy ahhoz, hogy mazochista legyél. Vagyis marad a szadizmus, de akkor meg szintén nem ez a megfelelő hely beteg vágyaid kiéléséhez. Akkor már egyszerűbb lenne, ha bent maradnál egy órán annál a nyomorult történelemtanárnál. Már attól összeszarja magát, ha csúnyán nézel rá – én speciel húsz percet bírtam bent nála, de nem gondoltam, hogy abban a pillanatban illene ezzel dicsekedni. – Ha meg unatkoznál, elég lenne kimenned az utcára és egyből egy rajnyi pasi akarna bejutni a bugyidba. A lehetőségek tárháza innen kifogyhatatlan.
Megpróbáltam elővenni egy doboz cigarettát, de kiábrándultan vettem észre, hogy a galád ápoló néni elvette tőlem. Remélem nem fog tudni nyugodtan aludni egy ilyen aljas tett után, haha.
- Nincs ám olyan, hogy kivitelezhetetlen – mondtam neki kissé szórakozottan, miközben még mindig reménykedve kutattam valami elszívható után. – És azt mondtam, hogy most jól vagyok. Olyat egyszer sem említettem, hogy azt is tudom, hogy hogyan kerültem ide. Van egy pillanat, amikor az ember olyan durván behallucinál, hogy nem igazán tudja, hogy mi igazi és mi nem.