William Baylor
Születési hely és idő:1995. május 24. New York
Becenév: Will, Wam
Csoport: Törtető
Titulus: Don’t know where to go
Play by: Nick Jonas
Kinézet: Kicsivel kevesebb, mint 180 centis magasságommal egy nagyjából átlagos nagyságú embernek tartom magam. Hajam erősen göndörödik, de ezt szeretem, szóval nem szoktam túl rövidre vágva hordani, mert akkor nem igazán jönne ki ez. Barna szemeim vannak, melyre sokszor mondják, hogy mennyire szép. A másik dolog amit rengetegszer hallok, az az, hogy kölyökképű. Igaz, be kell lássam, hogy ez nagyon is igaz rám, szóval egyáltalán nem bánom. Elég sokat edzem, de szerencsére nem nézek ki úgy, mint egy két ajtós szekrény. Szerintem most pont jó alkatom van, ezt szeretném megtartani, még jó sokáig. Öltözékem általában valamilyen egyszínű nadrágból, illetve ingből, vagy pólóból áll. Szeretem a nyakkendőket is, de ezt inkább lazán hordok, valahogy úgy jobban tetszik. Nincsen semmilyen különös ismertetőjegyem, se tetoválás, se piercing, se semmi ilyesmi.
Jellem: Alapvetően egy jófej, nyitott, barátságos ember vagyok. Eléggé spontánnak tartom magam, aki nem igazán szereti megtervezni még a következő napját sem. Mindig, minden körülmény között a legjobbra, a legtöbbre törekszem. Nagyon rosszul viselem a vereséget, legyen szó bármilyen kis piti dologról, mint például egy számítógépes játék. Sok mindenből versenyt is csinálok éppen ezért. Mindig is szerettem volna minél magasabbra feljutni a társadalmi ranglétrán. Kissé irigyeltem azokat, akik úgy születtek, hogy az elitbe van a helyük, ahova én mindig is vágytam. Miután a családomba nagy változás ment végbe kissé zaklatott lettem. Elég nehezen tudom elviselni, megemészteni ezeket a dolgokat. Azóta nagyon utálok egyedül lenni, bár korábban is sokkal jobban szerettem, hogyha társaságba voltam.
Előtörténet: ’95-ben születtem New Yorkban. Szerencsémre elég jómódú család gyermeke vagyok, így semmiben sem szenvedtem hiányt. Persze sosem tartoztunk a gazdagok közé, de nem kellett aggódnunk semmi miatt sem. Apám, James bróker, míg anyám, Gabriella zenész. Mindig is inkább anyám munkája foglalkoztatott. Persze nem feltétlenül a zene, hanem a művészetek, főleg a festés meg az írás. Már kiskoromban szerettem alkotni, persze ezek csak firkálásokban merültek ki. Azonban ahogy nőttem fel egyre jobban látszódott, hogy van tehetségem ehhez. Igaz, hogy ezt főleg anyám vette észre, mert nagyjából ő egyedül nevelt felé. Apának mindig dolgoznia kellett, és persze mondanom sem kell, hogy sosem volt ott, bármilyen esemény is történt az életemben. Egy idő után már megszoktam miatta a csalódásokat, de azért mindig fájt amikor nem jött el előadásomra a sulii színjátszó körrel, vagy egy kiállítás megnyitójára, ahol a képeim rakták ki.
Életem során nem sok minden történt velem. Nem vagyok egy olyan gyerek, aki balhékba keveredne, és persze olyan sem aki ilyesmit generálna. Mégis azért vannak persze olyan dolgok, amik említésre méltóak. Egy éve kezdődött el minden. Ekkor volt az első olyan kiállítás egy galériában, ahol kiraktál az egyik képemet. Ez mondhatnánk, hogy megindította a karrieremet, de sosem gondoltam arra, hogy én „profi” festő legyek, mindig csak hobbiból csináltam. Volt még pár ilyen esemény ebben az évben, de ami igazán fordulópontot jelentett az életemben, az az, hogy a szüleim elváltak. Ez annak köszönhető, hogy anyám egyszerűen csak lelépett, elutazott Európába. Én persze nem mehettem utána, pedig semmi kedvem nem volt apámmal maradni a városban, főleg miután egy olyan dolog történt, ami végleg arra kényszerített, hogy tovább kell álljak. Apám összejött egy zenésszel. Ami még persze nem is lenne gond, csak hát az illető férfi. Ez már olyan amit nehezen tudtam elfogadni, és ezért megkértem őt, hogy hagy folytassam a sulit LA-ben, mert kell egy kis környezetváltozás. ÉS ő igent mondott. Így kezdődött meg új életem LA-ben, ahol minden vágyam, hogy hamar bekerüljek az elitbe.
