Fagyizó

Egy kicsit kiütve ébredtem fel a tegnapi bulizásom után, Egy régi barát jött meglátogatni de túl jóra sikerült a találka. Ugyanis itthon megittunk vagy 3 üveg pezsgőt de ha az nem volt elég ugyanis folytattuk egy-két felessel, de igazából nem nagyon emlékszem mennyit ittunk, mert a felesek után már miden homály. Na lehet, hogy nem is baj, hogy nem emlékszek a tagnapra. Nem hinném, hogy jó lenne ha az az este a fejembe maradna.
Amikor e fejem kicsit kitisztult körbe néztem de nem a szobám fogadott hanem valami tök idegen hely. Gyorsan magam mellé pillantottam és a félelmem beigazolódott. Lefeküdtem egy régi barátommal, na szép Beverly, miért kell minden egyes pasira lecsapnod. Gyorsan kikeltem az ágyból és kiosontam a fürdőbe rendbe szedtem magam és felöltöztem majd amilyen gyorsan csak tudtam eltűntem a színről, nehogy még felébredjen és akarjon még valamit. Valószínűleg nem ellenkeztem a dolognak, hisz akkor nem történt volna meg. De nem akarok komoly kapcsolatot és a félre értéseket jobb elkerülni. Így gyorsan elhúztam a csíkot. Haza mentem, eltusoltam és mivel lusta voltam kávét főzni magamnak és senki nem volt otthon úgy döntöttem beülök valahova. Az órámra tekintve már 11 óra volt.
Beültem a kocsiba és egyenesen a legközelebbi fagyizóhoz vettem az irányt. Ahol egy idegen ismerősömre lettem figyelmes. Mivel nem volt kedvem magányosan üldögélni odamentem és köszöntem neki.
- Szia...! - mivel nem tudtam a nevét csak ennyit tudtam mondani. - Foglalt ez a hely? - kérdeztem de csak illemből, mert a választ nem megvárva leültem és rendeltem egy extra erős kávéd.
- Hogy vagy? - kérdeztem, hogy elindítsak egy beszélgetést és beszüntessen a kínos csöndet ami a leülésem előtt elkezdődött.

Will! Igen Willnek hívják már emlékszem Wiliam Baylor egyszer közénk tartozott, de lehet, hogy nem ő volt az na erre már nem nagyon emlékszem.
- Igen Beverly - mondtam mosolyogva mert ma nem volt kedvem ahhoz, hogy bárkit is megalázzak. Meg nem is akarom ez a fiú olyan kis cuki. De mi is beszélek? Nem pasizhatok be. Megint! De akkor is eléggé vonzó a srác. Kit érdekel mi volt este, nem hinném, hogy ő olyan lenne, mint az esti barátom. Nem olyannak látszik.
- Nos Will, kérsz valamit még mert remélem nem akarsz távozni még. - mondtam és rendeltem egy shaket amit Will elé tettem.
- Kicsit sajog a fejem. - mondtam csakúgy a levegőbe.
Tényleg elég rosszul éreztem magam. De majd elmúlik, valamikor biztos.
- Mesélj magadról, szívesen megismernélek. - nem voltam szégyenlős lány én bele mertem vágni a dolgok közepébe. Nem akartam sokat halogatni az ismerkedést, de mint már említettem, nem vagyok a hosszú kapcsolatok híve ennyi idősen az is eljön valamikor ha itt az ideje. Addig jók nekem a gyorsan jön gyorsan megy fiúk, akikkel lenyomunk pár kört meghív ide-oda és kész.
A fiú arckifejezéséből nem tudtam semmit levenni. Nem értettem, miért nem tudom leolvasni a gondolatait. De egyet sikerült, nem olyan véleménnyel volt rólam, mint e többiek. Nem éreztem azt a félelem érzetet mint mindenki másnál. Nem tartott tőlem. De nem tudtam eldönteni, hogy ez jó vagy rossz.

Eléggé kinyitott előttem a srác ahhoz képest, hogy tudja, hogy ki vagyok és hogy ismeri a rangomat a suliban. Nem tűnt így, hogy tartana attól, hogy szétkürtölök bármi is vagy átfestem és így adom tovább. Kedves volt vele, de nem tudtam miért. Soha nem bírnak minket a maga fajták, hisz miattunk vannak ott ahol vannak. Mi tettük úgymond őket olyanná amilyenek. De ő nem volt olyan. Engem speciel nagyon kevesen szeretnek, persze senki nem mer szembeszállni a szavammal vagy nemmel felelni nekem és ez nem azért van mert szeretnek hanem mert félnek tőle. Igen a félelem az ami az embereket lealacsonyítom egy olyan pozícióba amiből szinte sohasem fognak kimászni. Én is ezt teszem az emberek többségével. Tönkre teszem gimis éveiket.
Most nem tudom mit is merhetek elmondani, hisz ha valami olyat megtud rólam a diáksereg amit csak némely embereknek adok a tudtába akkor lőttek a hírnevemnek. Nem sok olyan dolog van az életemben, de ami van azt titokban tartom. Nem tudom miért de valami folytán úgy érzem neki el kéne mondanom, de nem fogom. Lehet, hogy a másnaposság hozza ki belőlem, így maradok a sablonos bemutatkozásomnál.
- Hát hol is kezdjem? - nevetek és folytatom - Apukám a Mercedes cég vezetője és én vagyok a cég arca. Több fotózáson részt vettem már és imádom ha a kamera rám figyel. Szeretem ha az emberek megnézik a képemet és, hogy többen felismernek az utcákon. Elég tuti érzés. - már nem nevettem hanem egy kicsit komolyabb lett az arcom egy kis gondolkozástól.
- Ha már az úszásnál tartunk - használtam egy kicsi szóviccet. - Én speciel imádom a vizet, otthon egy nagy medencénk van rengetek matraccal amiben megmártózok néha napján. Régen amikor általános iskolába jártam egy úszócsapat kapitánya voltam. Nagyon szerettem úszni,de felhagytam vele a gimi miatt. És persze a fotózások is sok időt elvettek az életemből. Nos ennyi amit én mondani tudok magamról. Ja és bocsi a shaket. - kértem bocsánatot, de csak az illem kedvéért ugyanis nem érdekelt, hogy mennyire zavarja. Kicsit megint elő jött belőlem a bunkó lány aki a gimiben is vagyok.

Személyeset? Hát nem is tudom mennyire mondhatok neki el bármi olyat ami az életem egy olyan része amit nem tárok senki elé.
De egy kicsi gondolkozás után arra jutottam, hogy én egy elég befolyásos lány vagyok és ha elmondok neki valamit amit titokban vagy esetleg diszkréten akarom kezelni és netalán tán elmondja valakinek akkor tuti, hogy a népszerűségi ranglétrán nagyon le fog csúszni. De ennek ellenére és emellett egyaránt úgy döntöttem elmondok neki még egy pár dolgot.
- Elég magabiztos vagy az tuti. Én a helyedben nem mernék így beszélni magammal, de pont azért, mert ezt megtetted, meg nagyon is tetszel ezért elmondok még valamit. - mondtam majd kicsit közel hajoltam hozzá és a fülébe súgva mondtam neki egy pár dolgot.
- Soha nem voltam szerelmes és már nagyon szeretnék valakit aki igazán szeret, de persze ezt nem mondhatom el senkinek mert akkor nem tűnnék olyannak amilyen vagyok. Másodszor én soha nem bíztam meg még senkiben, hogy miért nem tudom. Nem nagyon éltem a szüleimmel, mert folyton lekötötte őket a munka és a pénz. - majd elhajoltam a fülétől és belekortyoltam az italomba.
- Elég volt ennyi vagy még mondjak magamról valamit?- kérdeztem maj még egyet kortyoltam, de elfogyott az italom rendelni akartam, de nem volt kedvem megszólalni, mert kicsit lustulni akartam.
Odahajoltam a fiúhoz és megint a fülébe súgtam valamit.
- Ez magunk között marad. - mondtam majd nyomtam egy csókot az arcára, és visszaültem.