*A lakásomból kilépve sietve igyekszem elkapni egy taxit, majd egyenesen a belváros felé veszem az irányt, külön felhívva a sofőr figyelmét, hogy minél forgalmasabb utakon menjünk. Na nem mintha ez sokat segítene, de mégis csak egy kicsit megnyugtatóbb, ha tudom, sok ember vesz körül. Megérkezve aztán ki is tesz a belvárosban és szép lassan elindulok, úgy téve, mintha konkrét célom lenne. Sokan paranoiásnak vagy üldözési mániásnak nevezhetnek, de ha tudnák miért is vagyok itt, rögtön máshogy látnák a dolgokat. De ezt természetesen nem mondhatom el senkinek, hiszen addig vagyok biztonságban, amíg nem tudják, ki is vagyok valójában. Ha kiderülne én bizony mehetnék is tovább szépen, pedig már egész jól megszoktam ezt a helyet és tudom, mi hol van, ismerem a várost, a sikátorokat és az alvilági fazonok közül is egyet-kettőt, bár onnan többet nem is lenne jó megismerni, hiszen ők is egy potencionális veszélyforrás lehetnek számomra. Miközben ezen morfondírozom, elhaladok a Starbucks kávézó előtt. Régen nagyon sokat lógtam itt a haverokkal, persze nem pont itt, de Starbucks mindenhol van és gyakorlatilag egyformák is, szóval keserédes mosollyal az arcomon be is lépek az ajtón és a pult felé veszem az irányt. Míg kivárom a sort igyekszem kitalálni mit is kérek, így mire sorrakerülök magabiztosan közlöm.*
-Szia. Egy extrahabos kapucsínót kérek. *Mondom egy halvány mosollyal az arcomon, majd miután megkaptam el is indulok vele egy nem ablak melletti asztalhoz, hiszen sosem szerettem az ablaknál ülni.. najó ez így nem teljesen igaz, hiszen annó,mikor még én voltam a suli királynője imádtam, ha mások is látják, milyen jól szórakozom, de azoknak az időknek vége. Rá kellett jönnöm, hogy a tetteimnek igenis vannak következményei, néha nem is olyan kicsik...
-Szia. Egy extrahabos kapucsínót kérek. *Mondom egy halvány mosollyal az arcomon, majd miután megkaptam el is indulok vele egy nem ablak melletti asztalhoz, hiszen sosem szerettem az ablaknál ülni.. najó ez így nem teljesen igaz, hiszen annó,mikor még én voltam a suli királynője imádtam, ha mások is látják, milyen jól szórakozom, de azoknak az időknek vége. Rá kellett jönnöm, hogy a tetteimnek igenis vannak következményei, néha nem is olyan kicsik...
A hozzászólást Maya B. Poséy összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Szept. 30 2012, 08:07-kor.