[Only admins are allowed to see this link]
Ma is, mint minden reggel, amióta megérkeztem L.A-be, egy kiadós kocogással kezdtem a napot a parton. Kell a bemelegítés az egész napos fitt kondícióhoz. Miután lefutottam, az átlagnál kicsit hosszabb távot, oda-vissza a lakásomig, gyorsan felcaflattam a lépcsőn és beálltam a zuhany alá. A felfrissítő zuhany igazán jólesett, úgy is mondhatnám, hogy mennyei érzés volt ahogy a langyos vízcseppek permetezték a bőrömet. Miután nagy nehezen rávettem magam, hogy kimásszak a zuhany alól egy száll törölközőben kisétáltam a hálóba, felvettem magamra valami kényelmes, de mégis csinos, ruhát amiben igazán praktikus tanítani.
Tanítás. Hát igen, nem gondoltam soha, hogy idáig el fogok jutni, de mégis csak sikerült. Mint általában minden más amit eltervezek. Így most éppen úton vagyok egy sikeres és nagyon híres gimnáziumba, hogy átadhassam mind azt a tudást és életérzést amit én a zenében, táncban és a színészetben megtapasztaltam.
Ahogy elértem az iskolához, gyorsan leparkoltam a tanároknak fent tartott parkolóba ahol már csak egyetlen egy szabad hely volt. Gyorsan kipattantam a kis csodajárgányomból és besétáltam az bejáraton.
Minden pont olyan volt, mint amilyennek elképzeltem. Csilli-villi, elegáns, stílusos és nagyon modern, egy szóval tökéletes. Pár pillanatnyi gyönyörködés után, összekaptam magam és megkerestem a tanári szobát, ahová belépve, csak egy tanárra lettem figyelmes.
A férfi elég magas volt, viszonylag jóképű, de láttam rajta valami megmagyarázhatatlan furcsaságot. De nem bántam, hiszen akkor is meg kell ismerkedni másokkal, ha nem szimpatikusak elsőre. Ezt már megtanultam, az életem alatt, hogy nem szabad a külső alapján ítélni. Éppen ezért odasétáltam hozzá, kedvesen rámosolyogtam és megszólítottam.
- Üdv, Rachel Lea Parker vagyok az új művészet tanár. – mondtam vidáman, mosolygósan, miközben felé nyújtottam a kezem.
Jobb ha az emberek úgy ismernek meg, hogy mindig mosolygós és vidám vagyok mint ha azt gondolják, hogy egy igazi hárpia volnék.
Ma is, mint minden reggel, amióta megérkeztem L.A-be, egy kiadós kocogással kezdtem a napot a parton. Kell a bemelegítés az egész napos fitt kondícióhoz. Miután lefutottam, az átlagnál kicsit hosszabb távot, oda-vissza a lakásomig, gyorsan felcaflattam a lépcsőn és beálltam a zuhany alá. A felfrissítő zuhany igazán jólesett, úgy is mondhatnám, hogy mennyei érzés volt ahogy a langyos vízcseppek permetezték a bőrömet. Miután nagy nehezen rávettem magam, hogy kimásszak a zuhany alól egy száll törölközőben kisétáltam a hálóba, felvettem magamra valami kényelmes, de mégis csinos, ruhát amiben igazán praktikus tanítani.
Tanítás. Hát igen, nem gondoltam soha, hogy idáig el fogok jutni, de mégis csak sikerült. Mint általában minden más amit eltervezek. Így most éppen úton vagyok egy sikeres és nagyon híres gimnáziumba, hogy átadhassam mind azt a tudást és életérzést amit én a zenében, táncban és a színészetben megtapasztaltam.
Ahogy elértem az iskolához, gyorsan leparkoltam a tanároknak fent tartott parkolóba ahol már csak egyetlen egy szabad hely volt. Gyorsan kipattantam a kis csodajárgányomból és besétáltam az bejáraton.
Minden pont olyan volt, mint amilyennek elképzeltem. Csilli-villi, elegáns, stílusos és nagyon modern, egy szóval tökéletes. Pár pillanatnyi gyönyörködés után, összekaptam magam és megkerestem a tanári szobát, ahová belépve, csak egy tanárra lettem figyelmes.
A férfi elég magas volt, viszonylag jóképű, de láttam rajta valami megmagyarázhatatlan furcsaságot. De nem bántam, hiszen akkor is meg kell ismerkedni másokkal, ha nem szimpatikusak elsőre. Ezt már megtanultam, az életem alatt, hogy nem szabad a külső alapján ítélni. Éppen ezért odasétáltam hozzá, kedvesen rámosolyogtam és megszólítottam.
- Üdv, Rachel Lea Parker vagyok az új művészet tanár. – mondtam vidáman, mosolygósan, miközben felé nyújtottam a kezem.
Jobb ha az emberek úgy ismernek meg, hogy mindig mosolygós és vidám vagyok mint ha azt gondolják, hogy egy igazi hárpia volnék.