Malibu Beach

Forgolódtam álmomban, a pólóm a nyakamra tekeredett és nem volt rajtam alsó. Izzadtan és zihálva nyitottam ki a szemem, a szám kiszáradt, a végtagjaim elgémberedtek. Letettem a lábam az ágyról, két könyökkel ránehezedtem, feszülten túrtam a hajamba és dörzsöltem meg álmosan szemem. Az órára pillantva nyugtáztam magamban, hogy már rég elmúlt dél. Senki nem keltett fel, a ház olyan csendes volt, meglepően csendes. Felálltam és bekapcsoltam a rádiót, Los Angeles napi híreit olvasták éppen, a fürdőbe igyekezve lekaptam a szárítóról a törülközőm és besétáltam a zuhany alá. A víz felébresztett, nyugtalan álomvilágomból azonnal a valóságba röpített. A víz összehúzta a zsigereimet, megtöltötte izzadt pólusaimat és lehűtötte heves szívem dobogását. A zuhany után megtörölközve, régi phoenixi emlékeimből, amik dobozban hevertek, előtúrtam egy szakadt könnyű farmert és egy piszkosfehér atlétát. Mezítláb, vizes hajjal kisétáltam a szobámból. Apám csak egy cetlit hagyott, hogy vásárolni mentek. A hűtőből ittam egy korty szőlőlét és rágyújtottam egy cigire. Kisétáltam a házból, a part felé igyekeztem ami nem is volt olyan messze a házunktól. Azonnal megéreztem ahogy a forró homok belebújik meztelen lábujjaim közé, hőség csapott le homlokomra, párát képezve neves hajammal. A parton, nem messze a tengertől a homokba ültem, soha nem zavart ha piszkos leszek, ezek a dolgok nem érdekeltek, ahogy sok más sem, ami az átlag embereket igen. Elnyúltam és sokáig a távolba meredtem, a fodrozódó vizet néztem, a hullámokat amik csodás táncot jártak fehér szoknyába burkolózva, törékenyek voltak, mégis erőtől duzzadóak. Éppen felálltam volna, hogy a vízbe gázoljak amikor egy női hang szólított meg, pillantásom az arcára tévedt. Belenézett kék szemem az övébe, egy pillanatig csak néztem, figyeltem vonásait, a tükörbe bámultam. Aztán a kezére siklott a szemem és a benne tartott krémre. Zavartan húztam össze a szemöldököm, igazából abban a pillanatban nem tudtam mit reagáljak. Egy félmosolyt dobtam felé és megráztam a fejem.
- Nem igazán szoktam krémezni senkit...attól tartok, hogy netán béna lennék. Ne haragudj. - Pillantottam fel rá és egy pillanatra a kezéhez értem, de csak futó pillanat volt, amíg zavartan visszautasítottam.
A közelünkben sokan minket néztek, engem, aki szakadt cuccban visszautasít egy szép nőt, engem a pancsert. Elmosolyodtam és felálltam, hogy a tenger felé sétáljak. Hirtelen megálltam és visszanéztem a nőre. Állam megkeményedett, hátam megfeszült.
- Ne kend be magad, gyere a vízbe. - Szóltam egészen közvetlenül és a kezem nyújtottam neki.
- Ne félj...nem fogsz leégni. - Néztem be a nagy szemeibe és álltam a tekintetét. Általában közvetlen vagyok, zavarba ejtően nyílt tekintetű és őszinte. Mindig kíváncsian kémlelem az embereket, ahogy a lányt is aki éppen engem nézett. Hajából egy tincs elszabadult ahogy a tengeri szél feltámadt, megelőzött engem és átfújt rajtam. Összekuszálta a szőke fürtöt, magának akarta. Én csak néztem, mert igazán igézőnek találtam.

Tekintetében értetlenséget láttam, olyan fajta értetlenséget, ami meglepődéssel párosult. Tudtam, vagyis inkább éreztem, hogy eddig soha senki nem utasította vissza. Kegyes hazugság volt csupán amit mondtam neki, egyfajta hóbortos megjegyzés és naiv, gyermeteg visszautasítás. Nem volt szándékomban megsérteni, sőt, nem akartam, hogy csorbát szenvedjen a kis belső önbizalma, csupán nem szokásom kapva kapni minden ilyesfajta lehetőségen. Szeretem kiérdemelni az érintést, azt a pillanatot egy nőtől. Nem voltam soha erőszakos, a saját személyiségemmel fogtam meg a lányokat.
Ahogy belepillantottam nagy szemeibe, tekintetem a szájára siklott, nevetésére lesütöttem a szemem és egy félmosolyt produkáltam szám szegletére. Megadóan húztam fel a szemöldököm és nem szóltam. Nem volt értelme és ahogy hangját felkapta a lágy fuvallat és belesodorta hallójárataimba, elveszett a szó ereje. Felemeltem a kezem és elvigyorogtam magam, igaza volt, jól rátapintott a lényegre, valóban béna kifogás volt, mégis, akkor, az volt a helyes.
A körülöttünk lévő emberek félszegen kémleltek bennünket, engem nem zavart és ahogy észrevettem, őt sem érdekelte. A nőt, akinek homály fedte a nevét és talán ezért volt olyan érdekes és titokzatos számomra.
Ahogy felállt, szemtől szemben álltunk egymással, magas volt és karcsú, formás idomain megtapadt a forró homok és egyé akart válni puha bőrével. Minden részlete pontosan a fejembe vésődött, kirajzolódott akár egy márványszobor a napsütésben. Beletúrt szőke fürtjeibe, csendes leplezetlen nőiességét felém lökte, mintha csak egy hormonbomba lett volna. Elvettem tekintetem ahogy elindult és lassított mellettem, hogy együtt menjünk a víz felé.
- Noah. A nevem Noah. - Szóltam mély basszus hangomon. Majd nevetve lehajtottam a fejem ahogy elindult futva a víz felé. Levettem az atlétám és a homokba dobtam, szakadt farmerben gázoltam a vízbe, nem igazán érdekelt, hogy mások szinte meztelenek körülöttem.
A simogató hullámok a bokámat karolták át elsőnek, beitták magukat farmerom anyagába és leakarták szakítani rólam. Pillantásom a nő felé siklott, megnézték teste vonalát, nedves idomait. Kezemmel lemostam a homokot a hátamról és hajamba túrtam ami ismét nedves lett. A hullámok felcsaptak körülöttem és beterítettek, ami nagyon jóleső érzés volt. Lemerültem és a lány mellett buktam fel a felszínre. Megtöröltem arcom, orrom hegyén viszont kövér cseppekben hullott mellkasomra a sós tenger vize. A csípőm táncot járt a felszínen inogva meghajolt a tenger erejétől, sodrásában alig tudtam megállni.
Közel kerültem a szőkeséghez, és egy darabig csak néztem ahogy játszik rajta a nedves álom, a kék tenger maga.
- És minden idegennel bemész a tengerbe aki csak megkér rá? - Billentem félre a fejem és pillantok felé.
- Anyukád mégsem volt elég körültekintő. - Mosolyodom el, amitől a vonásaim is meglágyulnak és kiemelik kék szem vakító színét.
Kezemmel a víz felszínét súroltam és egy gyors mozdulattal lefröcsköltem a nőt.
Igazából nem tudtam, hogy fog reagálni rá, de engem nem zavart a természetesség és a spontaneitás. Jobb szerettem igaz valójukban látni a lányokat, amikor nem fedi őket maszk, festett álarc, csillogó lepel. Az ártatlan reggelek, a meglepett tekintetek a legárulkodóbb gesztusok a földön.
- Hogy hívják azt a nőt akit ennyire féltenek? - Lépek közelebb hozzá, ami már kissé az intim szférát érintette. Aztán nem akartam tolakodó lenni, semmi hátsó szándék nem vezérelt, alapból ilyen voltam, így hátrálni kezdtem és a hullámokra bíztam a testem. A nevét kérdeztem, nem azt, hogy akarsz-e velem játszani, szóval ez nem tartozott abba a kategóriába amit 18+-os karikával fémjeleznek. Ezért nem volt illendő a közelségem.

Olivia - A kis akadékoskodó amazon :p

Olivia egy nagyon lágy jellem volt. Mintha nem lett volna benne kétely, nem tapasztalt volna rosszat, halált, fájdalmat. A maga gyermeteg valójával annyira kislányosnak hatott. Ellenben velem, akiben több kétség és fájdalom lapult mint amit egy változó fiatal elme elbírhat. Menekültem akár egy űzött vad, nekem minden csak abban a pillanatban létezett, azt élveztem amit a másodperc töredéke adott. Olivia tekintete és hangját félrebillentett fejjel, mosollyal a szám szegletén figyeltem. Csak álltam és hallgattam amit mond és ahogy mondja, boldogság, vagyis inkább tökéletes elégedettség áradt belőle, arról nem is beszélve, hogy ezt valami furcsa izgalommal fűszerezte meg. Talán azt várta, hogy én a suhanc mutassak neki valami újat, valami izgalmasat amit még egy jó darabig dédelgethet. Nem látszott annak a nőnek aki minden nap ilyet csinál, inkább olyannak látszott akit kalitkába zártak, valami fogva tartotta, csak nem tudom mi az.
Felnevettem és nem tudtam leplezni a vidámságomat és a meglepetést.
- Szépen kértelek? - Kérdeztem tőle és tettem felé egy lépést.
- A jól érezni magunkat elég tág fogalom. - Húztam össze a szemöldököm és ahogy tettem még egy lépést felé, szinte egy karnyújtásnyira sem volt tőlem. Arcán egy pillanatra átsuhant valami, gondolatok amiket én nem hallhattam. Hirtelen fröcsköltem és ő felmordult rám, amitől elnevettem magam. Váratlanul érte és ez mosolyra késztetett, főleg az amikor kissé sértődötten kimondta a nevét. Én pedig nem bírtam abbahagyni a vigyorgást. Hamar az arcomba csapódott a sós tenger vize, hamar belepte a bőröm, a hajam, nem ért váratlanul, gondoltam, hogy visszakapom amit én adtam. Ismét fröcsköltem és amikor ellepte arcát a hűs víz, felkaptam és magamhoz húztam. Éppen kitörölte szeméből a nedvességet, és ahogy végzett lepillantottam rá. A karjaim ölelésében volt, szinte összepréselődtünk, nedves szempillái felém magasodtak, a tenger csendes morajlásában hirtelen csak ketten lettünk. Meztelen felsőtestemen éreztem csupán bőrét, ahogy hasa az enyémhez préselődik, melle hozzám nyomódik, tenyerem csípőjére és hátára siklik. Belenéztem nagy szemeibe és kedvesen, mégis nagyon határozottan pillantottam felé.
- Úgy ver a szíved akár egy pánikba esett pillangó. - Hajoltam közel hozzá és súgtam a fülébe. Majd elhajoltam tőle és ismét ránéztem, olyan volt mintha nem kellett volna szó, vagy bármilyen magyarázkodás, csak egy ösztön. Lassan a szám ajkaira vándoroltak, a szavak mélyről jövően torka mélyére siklottak.
- Ne játssz velem, nem győzhetsz le. - Mosolyodtam el, amitől egészen megéreztem ajkai vonalait. Majd elhajoltam tőle, nem akartam kockáztatni, hogy megcsókolom és ő visszautasít. Ezért elléptem tőle, tenyerem lesiklott a hátáról, a vízbe csúszott ujjaim hegye. Egy gyors mozdulattal, természetesen a vizes hajamba túrtam. Rápillantottam Oliviára.
- Ne haragudj. - Mosolyodtam el és a levegőben széttártam a kezem.
- Nem gondolkodtam. - Vallottabb be, mert ez volt az igazság, soha nem gondolkodom előre, ami nagy hiba.
- Jobb ha kimegyünk a vízből. - Mondtam és mutattam a part felé. Letámadom ha nem megyünk innen, ennyi volt az egész, amit nem hiszem, hogy ki kellett volna mondanom, hisz sejthette. Megérezhette.