Hilary Wellington
[You must be registered and logged in to see this image.]
Születési hely és idő: 1995. szeptember 18., New OrleansBecenév: Hil
Csoport: kívülálló
Titulus: Daddy's Little Girl
Play by: Taylor Swift
Kinézet: Kis koromtól kezdve rengetegszer hallottam már magamról, hogy milyen bájos, aranyos vagyok. Ez valószínűleg szőke, göndör hajamnak és mélykék szemeimnek köszönhető. Amúgy a hajamat legtöbbször egyszerűen kiengedve hordom, de ha több időm akad, és kedvem is van hozzá, előszeretettel készítek kontyot belőle. Öltözködésemet tekintve nem szeretem a feltűnő dolgokat, általában farmert, esetleg szoknyát és valamilyen pólót vagy blúzt hordok, egy csinos kis cipő vagy tornacipő kíséretében, nyáron esetleg mini vagy maxiruhát is felveszek, főleg különleges alkalmakra, de nálam az öltözködés többnyire az aktuális hangulatomnak megfelelő, így a ruházatomból könnyen leszűrhető a hangulatom.
Jellem: Csendes visszahúzódó lány vagyok, bár azért szeretek barátkozni, csak ne nekem kelljen megtenni az első lépést, ahhoz nem vagyok elég bátor, de hát istenem, nem lehet mindenki olyan rámenős. Világ életemben jól tanultam, és ezt itt is igyekszem megtartani, ha már felvettek és ilyen messzire kellett költöznöm a családomtól, ezért szorgalmasan tanulok és órákon is odafigyelek, már ha hagynak a többiek. Nem vagyok egy tipikus partiarc, de néha, ha tényleg kedvem van hozzá, és olyan a társaság megfordulok egy-egy buliban, de ahhoz tényleg jónak kell lennie. A menő arcok közé viszont nem vágyom. Örülök,hogy nem lesi mindenki azt, mit csinálok a nap bármely percében, így valahogy nyugodtabb életet tudok élni, nem kell folyamatosan tökéletesen kinéznem, és igen is ebédelhetek egyedül, ha épp olyan kedvem van.
Előtörténet:
1995. szeptember 18-án láttam meg a napvilágot, a meleg és napfényes New Orleansban. Itt is nőttem fel egy kisebb méretű családi házban a város szélén. Nem volt egy nagy durranás, de a szüleimnek ez is nagy dolog volt már, hogy megvehették, hiszen egy könyvelő és egy építőmunkás fizetéséből nem igazán telt volna másra. Ennek ellenére soha nem kellett nélkülöznünk, mindig megkaptam amit szerettem volna, már ha az reális keretek közt mozgott persze. Imádták a kicsi lányukat és mivel az egész rokonságban én vagyok az egyetlen lány, így mindenki engem kényeztetett, de azért nem lettem egy hisztis, elkényeztetett, önző liba.
Elsős koromban aztán beírattak rögtön zeneórákra is, és én választhattam meg a hangszert, így a gitár mellett döntöttem. Azóta is imádom, és ha tehetem, rögtön előveszem, akár csak egy dal eljátszásának erejére is. Nem sokkal ezután meg is kaptam A Gitárom, melyet még mindig nagy becsben tartok, és más kezébe nem is szívesen adok, pedig szegényke már elég ütött-kopott.
A zenélés mellett a suliban is jól teljesítettem, mindig a legjobb tanulók közt voltam, ezért is olyan büszkék rám a szüleim. Azért volt egy kis hullámvölgyem, amikor 13 éves koromban a nagymamám autóbalesetben meghalt, de szép lassan túllendültem rajta, így amikor eljött a középiskola kiválasztásának ideje, igyekeztem egy messzebbit keresni, míg végül rábukkantam a Hollywood Hills High Schoolra. A szüleim eleinte nem akartak elengedni, mondván messze van és mi lesz ott velem, de nagy nehezen meggyőztem őket és elfogadták, hogy az ő kicsi lányuk lassan felnő. Mivel saját lakásra vagy albérletre nem volt pénzem, beköltöztem az egyik kollégiumi szobába, majd egész hamar be is illeszkedtem, mondhatni, minden tökéletes. Persze azért egy fokkal jobb lenne, ha Eric Campbell vigyázna a szemeire, amik majd’ kiesnek, amint meglát a folyosón vagy bárhol.
